Ma reggel/vagy inkább hajnalban megpróbáltam választ adni pár kérdésre. Csipás szemmel, és értetenkedve. Aztán jött az aggodalom, és jött egy rokonlélek illatos radír. 
Meglepő, de fáj a fejem… ami most sok dolog miatt lehet. De inkább nem sakkoznám végig a lehetőségeket.
Magamra néztem, és megijedtem. ugyanis a fehérneműm, a felsőm, a körmöm… RÓZSASZÍN. Mi történik velem?
itt kuksolok a szobámban véreres szemekkel, és néézem, ahogy az ablakom elé sűrűn szőtt függönyt húz az eső. közben gondolkozom mindenféle dolgokon, mint pl a holnapi Aids világnap. Magyarországon 1595 fertőzött emberről tudnak, és a fertőzéses emberek száma idén nőtt. kb 100 fővel. Szóval aki szolidaritását akarja kifejezni, az tűzzön piros szalagot a kabátjára. de ha ezt nem is teszi meg, akkoris mindenki vigyázzon magára. nagyon.
Hát nem is emlékszem, talán két hete nem írtam a blogomba… meg volt rá az alapos okom:) az ok pedig az, hogy túl jól éreztem magam ahhoz, hogy leüljek a gép elé:P. Ez persze nem azt jelenti, hogy most azért írok, mert már kevésbé érzem jól magam, csak már hiányzott azért a plötty-plötty hang, amit a billentyűzetem produkál, amikor csépelem
Nos, arra nem vállallkozom, hogy elmesélem, mi történt velem két hét alatt… mert a gondolataim szanaszét hevernek. És most nincs is kedvem összedni őket Szép az idő, meg minden, élvezze mindenki a napsütést, és a többi embertársa társaságát
Meglátjátok, jó lesz 
Valamelyik ismerősöm mindig azt mondja, hogy az idézetek megölik az ömálló gondolkodást… Valahol egyet értek vele… azonban olyankor nem, amikor ilyen aranyos dalszövegeket találok
“Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában”
Péterfy Bori – Délelőttök a kádba’
Hjaj, ez a mai nap egészen viccesen indult 
. Nyolcra mentem be előadásra, illetve csak mentem volna, mert elmolyoltam itthon az időt. Ahogy a metrón ültem babma fejjel, gondoltam megnézem a telefonom, hogy hátha gondolt-e rám valaki. És igen. Gondolt .
Mivel nem szeretek késve bemenni előadásra, úgy döntöttem, keresek magamnak valami boltot, ahol tudok füzeteket venni. Találtam is. Amikor átmentem az aluljárón, elég érdekes és egyben vicces jelenségre figyeltem fel. A falnak támaszkodva állt egy lány és egy fiú valami transzparenssel a kezében. Általában nem szoktam elolvasni őket, de mivel volt időm, elolvastam. A két fiatal a szeretlek.hu weboldalt reklámozta…gondolom valami új internetes társkereső. Reklámozni dolgokat sosem baj…. csak az egészben az volt a vicces, hogy 1.) lerítt, hogy a fiú meg a lány nincs együtt, 2.) piszkosul unják, és utálják, hogy a metróaluljáróban kell ácsorogniuk két nevetséges transzparenssel. Ha bunkó lettem volna, lehet, hogy lefotózom,őket de aztán gondoltam, inkább mégse. 
Az egyetemen nem volt semmi különleges, találkoztam pár régi ismerőssel, és megismertem pár új embert. Az volt a baj igazából a mai nappal, hogy ebben a nagy esőben semmit nem volt kedvem csinálni. Kora délutánra volt megbeszélve egy együtt-ebédelés Marival, imádott ex kolleginámmal…. az addig hátralevő időt azzal töltöttem, hogy kerestem valami sapkát a fejemre, mert igencsak fáztam. Aztán a Mari-ebéd után vettem egy táskát is… ritkán jön rám a vásárlási láz, de most úgy döntöttem, hogy megérdemlem . Csak ez a hülye eső állna már el… semmi bajom a hideg idővel, sőt, én inkább a hideget szeretem… csak ne legyen ilyen esős. De persze a növényekre, és a városra is ráfér egy kis eső, mert minden olyan koszos, hogy csak na…
Zoli elutazott. És csak holnap jön haza…mumumu:(. De visszatér hamar, szóval mire belezuhannék a hiánya okozta mélabús melankóliába, már haza is jön .:)
más: minden postom végére be akartam eddig linkelni, de mindig elfelejtettem…azt hiszem – szóval belinkelem azt a galériát, ahová a fotóimat(psóbálkozásaimat) fel szoktam tölteni. Ha van hozzá kedvetek/ráértek/érdekel, akkor nézzétek meg szóval ez lenne az:
http://majorann.deviantart.com/gallery
Most pedig iszom egy forró kakkót… igen. Kakkót .
Annak azért ötülök, hogy a panelház, amiben lakunk, csak két emeletes, szóval így mindeni ismer mindenkit.
Nagy örömmel jelenthetem be, hogy az alsó szomszédnőnk hamarosan nagymami lesz, szóval úgy döntöttem, készítek neki valami képmontázst, Anne Geddes fotóiból. Aki nem ismerné őt, annak elmondanám, hogy ez a fotósnő kizárólag pici babákkal dolgozik, és nagyon édes képei vannak:)
Imádok meglepetéseket készíteni, és ha kitalálok valamit, akkor a világ végére is elmegyek érte, ha kell . De ez most csak egy egyszerű kis montázs lesz. Majd ha sikerült elkészítenem, feltöltöm ide is .
Nem, nem, nem jöttem össze újra a volt barátommal…még csak az kéne .
Csak anyum ugye hazaért…és most van az összecsiszolódás és a sok lecseszés időszaka. Miért nem öntöztem rendesen a virágokat, miért van ekkora disznóól a szobámban( pedig én tényleg takarítottam) miért? miért?…rengeteg miért zúdult ma szegény fejemre… és ez sajnos elhomályosította az örömöt, amit akkor éreztem, amikor megláttam, hogy befordul a kocsival az utcánkba…
De hát ez van, megpróbálom elereszteni a fülem mellett… ami vagy sikerül, vagy nem. Holnaptól viszont dolgozik ő is, én is, talán így könnyebb lesz mindkettőnknek visszaszokni a régi kerékvágásba… visszaszokni…. de minek?. pfuh kemény napok elé nézek de majdcsak elviselem valahogy.
Jó hír, hogy ma még nem gyújtottam rá. de szerintem, ha még soká tart a számonkérés, nem fogom kibírni. Pláne, hogy tegnap vettem egy doboz burzsulycigit ami fincsiiiiiiiiii.
És Maayan továbbra is hiányzik, nem kicsit… HA VALAKI HALL ODAFENNT, KÜLDJÖN MÁR ERRE EGY NORMÁLIS (!) FIATALEMBERT!!!
köszi
Jelentem: hangulatom egyre jobb, újból normálisan táplálkozom, és egész jól rendet tudok magam körül tartani mostanság:)
Mindezek mellett azért olyan furcsa hangulatom van…. tiszta őszi ez az időjárás, ami jelenleg újpesten uralkodik… fúj a szél és szemerkél az eső. És hideg van. Az előbb gondoltam, hogy kiülök az erkélyre, és rágyújtok. Ez volt ma az első szálam. Szeretek nyáron az erkély tövében cigizve kuporogni… mert van egy jó hangulata. De ma ez is el lett rontva, ugyanis a sötétben nem vettem észre, hogy egy tócsába ültem bele. nade sebaj, nem vagyok cukorból.
Szóval ültem az erkélyen a tócsában, és farkasszemet néztem a szemközti négyemeletes panelcsodával.. Rájöttem, hogy embereket figyelni néha elég mókás dolog Most persze lehet, hogy páran el fognak könyvelni mindenféle perverz kukkolónak, de ami azt illeti, engem nem érdekel . Aki panelban lakik, az hamar hosszászokik ahhoz, hogy a szemközti ház lakói belelátnak az életébe. Ez van. Olyanok vagyunk, mint a majmok a ketrecben. Szóval éljenek a panelprolik
Más. Ma felhívott egy régi ismerősöm, akiről 2 hónapja nem hallottam semmit. Tökre megörültem neki. Mármint azt hittem, hogy a vele való kapcsolat is olyan lesz, ami egy idő után elhalványul, aztán köddé válik. De íme mégsem így lett:). Ilyenek az apró örömök az életben. háháááááá és jön a vihar, és kiskutyák repkednek a levegőben, meg kötőtűs nagymamák szóval én is elbúcsúzom, s belekapaszkodom valami masszív stabil dologba…csak tudnám mibe…na mindegy. Jó éjt mindenkineeeek
