bádábuccs Szeptember 23, 2008

Valamelyik ismerősöm mindig azt mondja, hogy az idézetek megölik az ömálló gondolkodást… Valahol egyet értek vele… azonban olyankor nem, amikor ilyen aranyos dalszövegeket találok

“Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba’
Egy jegyszedő vagy a dagályba’
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában”

Péterfy Bori – Délelőttök a kádba’

mennyei kimerültség Szeptember 21, 2008

“nagyon-nagyon-nagyon szer… őőő.. gihih.” ez a mondatfoszlány hagyta el a számat. péntek este valamikor nemistudommikor. Csakúgy kicsúszott. Nem is gondolkoztam rajta… Csak elakadtam, emrt megijedtem, hogy mi van akkor, ha ő nem… vagy ha elkapkodtam… de erre jött a válasz “:):)én is szeretlek”. Olyan jó érzés kerített hatalmába, ami már régen nem. Feküdtünk egymással szemben, és láttam a tekintetében, hogy tényleg…
Tegnap este meglátogattam jó öreg Kobold cimborámat Gödöllőn, majd visszakanyarodtam a Keleti pályaudvar 1es peronjához az én Zolim karjaiba:). Az este Zolinálalvással végződött, ami mindig feltölt . Szeretek nála lenni, és vele aludni. Mert még álmában is aranyos. Reggel felébredtem, és néztem, ahogy alszik. és perverz módon még le is fényképeztem.
Mosolygok. Megállíthatatlanul. Ámen

getting better Szeptember 16, 2008

Már csak köhögök. Délután egy amolyan Zoli-féle gyógyítgatós taliban volt részem. És tényleg jobb már:)

Szeretek elveszni a tekintetében. nagyon jó érzés. úgy érzem, hogy most már vagyok valakié:)
ennyi:)

icipicit Szeptember 11, 2008

Mostanában sok volt az icipicit. És a tapasztalataim alapján bátran elmondhatom, hogy sok icipici sokra megy:). Tegnap ellátogattunk a Black-out koncertjére a Morrisons 2-be. Picit féltem, mert nem ismertem őket annyira, de ehhez képest tök jól éreztem magam . Jó volt a zene , és jó volt a társaságom is;).
Koncert után taxi, taxival irány Gazdagrét, aztán filmezés, pihizés, satöbbi . Isteni volt. Ma reggel értem haza. Aztán tulajdonképpen végigszundikáltam a napot, este pedig irány a Citadella.
Ja, és a legfontosabb: letettem a cigit. Illetve megpróbálok tudatosan dohányozni, ahogy azt Zoli tanácsolta. Eddig működik:). És jobban is érzem magam azóta. Bár a sors fintora, hogy anyu akkor hisztizett velem, hogy halálra dohányzom magam, akikor már r sem gyújtottam… de ez engem cseppet sem zavar.
Amit most írni fogok, arra ma reggel eszméltem rá. Semmi újdonság, inkább csak megerősödött bennem az a gondolat, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam olyan emberek, akik nem állnak közel hozzám. A lényeg az, hogy ismerem magam, és a barátaim is ismernek. Tisztában vagyok a saját normáimmal, és tudom, hogy mi az, amit megteszek, és mik azok a dolgok, amiket nem, holott néhányan épp az ellenkezőjét hiszik. Aki mást mond, annak csirizes a tantusza És nekem most ennyi bőven elég.
Elnézést a kicsit kusza postért, de most csak ennyire futotta az erőmből
Viszont rég voltam már annyira jókedvű, mint most. Szerintem egy hurrikán sem tudná lefújni a mosolyt az arcomról:)
És ez ugye jó!:)

hát jó :) Szeptember 9, 2008

Az elmúlt pár napban azért nem jelentkeztem, mert hát… történt egy pár dolog, amiről majd csak később fogok írni, mert az utóbbi egy hét picit összefolyik .
Ez a hetem egyébként amolyan Amelie-csodálatos-élete- hangulatúra sikeredett…. Mármint bizonyos  értelemben. Felfigyeltem egy csomó kis apróságnak, amik mellett, ha nem vagyok a megfelelő hangulatban,  elsétálok….csak úgy
Hogy példát is mondjak, rengetegszer figyeltem az árnyékomat. A fizika csodálatos törvényeinek hála, volt olyan, hogy versenyezni tudtam vele. Hol ő előzött meg, hol én előztem meg őt. Sőt tegnap este hazafele még táncoltam is vele. Úgy érzem, hogy kezdünk jóban lenni. És ezt nem csak az árnyékommal kapcsolatban érzem így:). De csitt, erről majd később .

Még 5, azaz öt napom van suliig, azt megpróbálom kiélvezni, amennyire lehet. Bár vár még a szombati nagytakarítás, amit a hátam közepére sem kívánok.. de hát éljen a rend, és a tisztaság . Utána sokkal szebb lesz a lakás:). Legalábbis remélem

Ezentúl igyekszem visszatérni a mindennpi írogatáshoz és köszi mindenkinek, aki eddig rendszeres, vagy legalábbis visszatérő olvasómmá váltak:)