Tegnap úgy döntöttem, hogy fáradtság ide, vizsgaidőszak oda, ki kell rúgnom a hámból. Így hát felhívtam Krist – ki mást – és Bettit, hogy menjünk egyet ropni. De sajnos Bett nem ért rá… Kris viszont igen, és ennek nagyon örültem.
Mivel mostanában időm nagy részét itthon, illetve Újpesten belül töltöm, különös izgalom kerített hatalmába, amikor kiléptem a kapun.
Krist összeszedtem a nyugatinál, és onnan mentünk tovább bulizni. A buli nem volt olyan fergeteges, de végülis rossz sem… mindenesetre nem maradtunk hajnalig.
A sál, amit tegnap vettem, szerencsére nem volt gyári hibás, a rúzzsal ellentétesen… Kifejezetten jól áll. Kb. fél kettőre értem haza, de még egész úton Krissel beszélgettem telefonon.
Beértem az ajtón, átjárt az otthon biztonságos aurája… befeküdtem az ágyamba, és azon kezdtem el töprengeni, hogy mennyire jó dolgom van… Van egy nagyon jó barátom, akivel akkor is van miről beszélnünk, amikor egy egész estét együtt töltöttünk. Hogy a legapróbb részletekig ismerjük egymás gondolkodásmódját. Hogy van, amikor egyszerre szólalunk meg. És kiállunk egymásért minden helyzetben.
És tiszta szívből sajnálom az olyan embereket, akiknek ez mind nem adatott meg.
Amióta egyedül vagyok, nagyon furán érzem magam, mert a 3 és fél hónap alatt rengeteg dolgot elfelejtettem, illetve sok mindentől elszoktam.
Rájöttem arra, hogy nekem nem való ez a komoly kapcsolatosdi. Belegondolok, és forog a gyomrom attól, hogy mennyi időt pazaroltam ez az életemből tizenévesen, hogy találjak végre egy “komoly kapcsolatra” alkalmas embert… Mennyit próbálkoztam, és hányszor estem pofára…. De ennek itt és most van vége. Ez az utolsó blogbejegyzés ezen az oldalon.
Egyrészt, mert tiszta lappal indulok, másrészt tudom, hogy ezt a blogot olyan emberek is olvasták, akik ezen a “naplón” keresztül próbáltak megérteni, vagy “nyomozgatni” utánam… amire jelenleg a legkevésbé sincs szükségem. Túl sok szenvelgés tapad ehhez a bloghoz…talán a következő jobb lesz. 
Szóval ennyit ide.
Akiket szívesen olvasok, és látogatok, azok úgyis meg fognak találni, a többi jelenleg nem számít.
goodbye
auf wiedersehen
szervusztok
. Találtam is, szép volt, olcsó volt… hát megvettem. Alig vártam, hogy hazaérjek. Széttéptem a dobozát, és nekiálltam kifesteni magam… illetve csak próbáltam, mert a rúzs egyszerűen nem fogott. Ez kísértetiesen hasonlított arra az esetre, amikor a teszkóban színes ceruzát vettem, és nem fogott…egyik sem 
.
